megint azon a kerülőúton jártam az elmúlt két hétben, ahol fölösleges elvárásokat támasztok magammal szemben, mert (például) minden bejegyzésnek "tartalmasnak" kell lennie. reflektálnom _kell_ az egy évvel ezelőtti reflexióra. egy reflexívet kell építenem, olyan erőset, mint egy híd, amin az idénből visszamehetek a tavalyba, aztán meg előre-hátra, amikor csak szeretném

minek is? az emberi emlékezet (re)konstruktív: a híd nem csupán képzelt, de homokra épül

a "pacing", a helyes lépték és ütem megtalálása hasznos - és csak egy eszköz a sok közül

--

--

a "pomodoro technikát" nagyon gyorsan feladtam, bár újra és újra felmerül benne, hogy valamilyen formában hasznos lehetne

a Slack és bármi reaktív dolog teljesen tönkreteszi a valódi produktív munkát és muszáj keretek közé szorítani. ez sokkal jobban megy, mióta egyrészt határozottabban próbálom kirántani magamat a reaktív üzemmódból, valamint mióta nincs a nyakamon a volt főnököm, aki gyakorlatilag megkövetelte a folyamatosa reaktív üzemmódot. a barom állat

a státusz jelölését Slack emojikkal (ebéd, focus session, etc.) viszont részben feladtam, részben elengedtem. alkalmazkodjanak hozzám mások, lófaszt fogok én jelezni bármit is (arrogáns, de megtehetem, vagy legalábbis az a cél, hogy mielőbb ott tartsak, ahol nem okoz gondot, hogy megteszem)

--

--